- Már megint részeg vagy - suttogta K.
- Na, és akkor mi van? Az enyém vagy - kiabált vele F. és az ágyra gyűrte.
F. letépte a ruhát K.ról. Gyönyörű testén még ott voltak a múlt este kék-lila nyomai, de F.et nem érdekelte. Csak a nadrágját tolta le és elvette, amire vágyott. Néha nagyott ütött K. habfehér testére. Már mindene fájt K.nak, de még nem volt vége. Kivételesen sokáig tartott. Jó félóra múlva végre F. elérte célját, és állati üvöltés kíséretében elernyedt teste. Azonnal mély álomba merült.
K. gyűlölte, amikor ilyen volt. Magára vette ruhájának foszlányait és újra neki állt varrni. Miinden este a szomszédok ingeit varrta. Így juthattak egy kis plusz pénzhez, amit F. általában azonnal elivott a kocsámban vagy a játékgép nyelte el. Keserves munka volt. A mennyzetről egy szál csupasz villanykörte lógott és világította meg a szegényes szobát. Minden bútor régi volt és néhol törött is, de - K.nak köszönhetően - legalább tiszta. Hirtelen elöntötte a harag. Már az olló is remegett a kezében a fájdalomtól, ami csuklójába nyilalt. Lassan felállt. Kezében az ollóval közelebb lépett az ágyhoz. Nem értette miért teszi. Olyan volt, mintha valaki más mozgatta volna a testét. Az olló centiről centire közelebb került kedvese szívéhez. F. hangosan horkolt bormámoros álmában. K. elmosolyodott, majd belemélyesztette az izomkolosszus csupasz mellébe az ollót. Hangtalanul nyitotta ki szemét F., csak pislogott és K.t nézte. A zöld szempár örülten csillogott. F. meghalt. Most fogta csak fel K., mit tett. Könnyei kicsordultak és kedvese mellé feküdt az ágyra. Elaludt.
***
Hangos dörömbölésre ébredt K.. Borzalmas álma még mindig kísértette. F. nyugodtan feküdt az ágyon mellette. K. felkelt és az ajtóhoz botorkált. Az ajtót résnyire nyitotta. Egy rendőr állt kint, és hirtelen belökte az ajtót.
- Asszonyom, gyilkosság gyanújával letartóztatom. Minden, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon... - hadarta a rendőrtiszt a szokásos szöveget. K. nem értett semmit. A kezére nézett. Már rászáradt a vér.